Alkalmazkodó

Mi ez a stílus

Az alkalmazkodó stílus azt jelenti, hogy félreteszed, amit te szeretnél, hogy a másik megkaphassa, amit ő akar. Kooperatív és kevéssé határozott: segítesz, egyetértesz, igazodsz vagy bocsánatot kérsz, és a konfliktus azért ér véget, mert hagyod. Ez gyakran valódi törődésből fakad. Észreveszed, mire van szükségük másoknak, fontos neked a harmónia, és egy kis áldozat tisztességes árnak tűnik egy jó kapcsolatért. Néha gyakorlati oka is van: lehet, hogy egyszerűen kevésbé fontos neked az eredmény, mint a másiknak. Akik először ehhez nyúlnak, gyakran azok, akikre mások támaszkodnak, és általában ők az elsők, akik egy nézeteltérés után rendbe hozzák a dolgokat.

Hogyan hangzik

• Persze, csináljuk úgy, ahogy te szeretnéd.
• Semmi gond, elvállalom.
• Igazad van, erre gondolnom kellett volna.

Mikor segít

Az alkalmazkodó stílus akkor a jó döntés, ha az ügy sokkal fontosabb a másiknak, mint neked. Ilyenkor engedni neked kevésbe kerül, neki viszont sokat ad. Akkor is bölcs, ha rájössz, hogy tévedtél: ha gyorsan beismered, több tiszteletet nyersz, mint egy gyenge álláspont védelmével. Jóindulatot épít, amelyre később támaszkodhatsz, és megőrzi a kapcsolatok melegségét azokban az apró nézeteltérésekben is, amelyek különben felőrölnék őket. Ha valaki ki van borulva, egy nagyvonalú válasz gyorsabban csillapítja a kedélyeket, mint bármilyen érv. A családok, a barátságok és a csapatok mind olyan emberekre épülnek, akik néha hajlandók engedni.

Mibe kerül neked

Ha mindig engedsz, a saját igényeid csendben eltűnnek. Mások talán már meg sem kérdezik, mit szeretnél, mert úgy tűnik, neked mindig minden jó. A felszín alatt neheztelés gyűlhet, és fáradtnak vagy mellőzöttnek érezheted magad anélkül, hogy meg tudnád mondani, mikor romlott el. Vannak, akik ezt kihasználják, mert tudják, hogy egy kis bűntudatkeltés vagy hízelgés elég egy igenhez. Az ötleteid talán sosem kerülnek az asztalra, és ez mindenkinek veszteség, nem csak neked. Amikor pedig végül ellenállsz, az emberek meglepődhetnek, mert sosem tudták, hogy valami baj van.

Hogyan bővítsd a repertoárod

Mielőtt igent mondasz, állj meg egy pillanatra. Ha azt mondod, utánanézel és visszajelzel, időt nyersz, hogy megkérdezd magadtól, tényleg akarod-e. Gyakorold, hogy kimondod a kis, őszinte preferenciáidat: ha valaki megkérdezi, hol egyetek, mondj egy helyet ahelyett, hogy azt mondanád, neked mindegy. Tanulj meg egy kedves, de világos módot a visszautasításra, például hogy most nem megy, de reméled, jól sikerül, és használd hosszas magyarázkodás nélkül. Ha mégis engedsz, mondd ki döntésként, például hogy ezúttal szívesen csinálod úgy, ahogy a másik szeretné, így észreveszik, és viszonozhatják. És strigulázz csendben: ha a saját igényeid sosem kerülnek sorra, ideje kérni.